Első Könyv
1997, nyár
Ünnepelek. Van okom rá. Egy teljes éve nem csinálok semmit. Nem dolgozom, van elég pénzem. Antóniával szinte teljesen elhidegültünk egymástól, egész nap tanul. Nem tudok azonosulni vele, én már két éve félbehagytam a főiskolát. Lusta vagyok mindenhez, kivéve a teniszt, a kurvákat, a piát, és a WarCraftot. Persze nem feltétlenül ebben a sorrendben. Teniszezni eljárok hetente kétszer, néha háromszor. Az edzőm Károly, szintén alkoholista. Ezért is hamar jóbarátok leszünk, és az edzéseket mindig este tartjuk, hogy utána tudjunk fröccsözni. A Mini Garros csudajó hely, a zuglói Rákos-patak mellett. Igazi jobb, mint otthon-hely, órákig lehet ücsörögni az árnyas kertben, hallgatni a forgalmas utca zsivaját. Rendszerint edzés előtt egy-két órával érkezem, nézem, ahogy játszanak a többiek, helyben, frissen készített szendvicseket tömök magamba, és jó hideg sörökkel öblítem le. Vagy fröccsel. Általában azt lehet mondani, hogy sajátos edzéstervemben csak az efféle bemelegítés szerepelhet. Aztán szívom a cigiket egymás után, és bámulok ki a fejemből, viszonylag elégedetten sorsom ilyetén alakulásával. Néha meg csak olvasgatok a fűzfa alatt, és csak úgy repül az idő ilyenkor. Ezen kívül még hetente manikűröshöz is járok, Ildihez, aki Antónia unokahúga. Aztán ott van még a szoli, heti kétszer oda is befekszem, nem is annyira azért, mert le akarok barnulni, hanem mert olyan izgató a tudat, hogy csak egy függöny választ el a csajoktól, akik bármikor megleshetnek, ahogy meztelenül fekszem az ágyon. Persze ez minden esetben csak vágyálom maradt, de olyan jól esett álmodozni róla, hogy meglesnek. Aztán valaki bejön, kicsit felhajtja a szoli tetejét, és gyengéden leszop. Én meg közben ki se nyitom a szemem, és a végén azt sem tudom, ki volt az. Nem kell csodálkozni a bátorságomon, hiszen abban az időben még nem volt akkora az egy négyzetkilométerre eső coming out-olt homokosok száma, hogy attól kellett volna tartanom, hogy esetleg egy pasi szopott le.
És mivel ez soha nem történik meg velem, ezért esténként néha elmegyek motorozni, ami mindig kihívás: se jogsi, se műszaki a motoron, és bár zsírúj volt, amikor kihoztam a szalonból, valahogy sose került rá sor, hogy forgalomba is helyezzem. Egyik ilyen motorozáskor történt, hogy a Fogarasi úton fogtam egy kurvát. Fölült mögém, elmentünk egy bokorhoz. Aztán leszopott. Gyakorlatilag fényes nappal volt, de hát ha kell, akkor kell, és azonnal. Ez is az egyik olyan attitűd, amire azt gondoltam, hogy olyan brókeres. Nagyon romantikus volt, illett a hangulatomhoz. Amikor végeztünk, kérte, hogy vigyem vissza a placcra. Húsz métert mentünk, a rendőrök már vártak a sarkon. Doboz sör a zsebemben, irataim nincsenek, kurva mögöttem. Kínos volt, tudtam, hogy ebből nem kerülök ki jól. Őt elengedték, engem bekísértek a Stefániára. Három órán át szopattak, nem szólt hozzám senki egy szót se, csak ültem ott, mint egy beszart kis hülyegyerek, zsebemben a most már langyos sörrel. Bassza meg, hogy fogom most meginni? Aztán mikor anyám elhozta az irataimat, elengedtek. Azt kértem csak, hogy a csaj ne szerepeljen a jegyzőkönyvben, mert a barátnőm nem tudja, hogy kurvázni járok. Vigyorogtak.
- Aztán hazatolni azt a motort, mert ha még egyszer elkapunk, bent maradsz éjszakára – szólt utánam az egyik zsernyák.
- Persze-persze, dehogyis – mondtam megkönnyebbülten, hogy megúsztam. Aztán nem szólt egy szót se, csak adott egy puszit, és hazament.
Toltam két sarokig a motort, amíg a rendőrök láthattak, aztán felültem és hazarobogtam. Antónia kérdi:
· Na, milyen volt?
· Semmi különös – mondom. Tanulsz?
· Aha
·
Három évig tanult, én három évig kurváztam és ittam. Vártam rá. Úgy volt, ha majd elvégzi a jogot, és csinálunk közös gyereket – neki már volt Marci –, attól talán lenyugszom, és elkezdek viszonylag normális életet élni. Persze nem így alakult. Szóval, ülök a seggemen, várok, egyszer csak felhív az öcsém barátnője, Tézsé.
· Mizu?
· Semmi – mondom
· Nem dolgozol még mindig?
· Nem, ki vesz föl egy ilyet, mint én? Mindenhol elvágtam magam. Különben is, van elég pénzem.
· Jó, de ahogy élsz, azt egyszer csak elbaszod mind, és gondolod, hogy Antóniának csórón is kellesz majd, te faszfej?
· Hm – mondtam elgondolkodva.
· És a régi ügyfeled, akinek még az EMAB-nál tőzsdéztél? Neki van egy brókercége, nem? Az nem venne föl?
· Nem tudom, de megpróbálhatom.
Egyébként csak azért hívott, mert el akart búcsúzni. Akkor ment ki Amerikába, azóta is ott van, és dolgozik. Gazdagok tükreiről vakargatja az odafröccsent pattanásokat. Azt mondja, Philly kurva jó hely. Ő mondja így Philadelphiát. Olyan bensőségesen, ahogy Budapestet vagy Érdet – ahol most lakom -, soha nem tudnám emlegetni. Hiába, van, akinek nem jutott gyökér, sehol sincs igazán otthon. Én egyszer Cipruson otthon voltam, de már nem juthatok el oda újra. Föl nem szállnék repülőre többet.
